Kötéltánc a világhálón
 
juj de rég nem írtam :(

 

1992.05.24.

Ott voltam vazze! Életem első stadion koncertje volt, alig múltam 15 és a karácsonyra kapott arany nyakláncot adtam el, hogy ott lehessek. Anyám hetekig nem állt velem szóba, de azóta tudom, hogy mit szeretnék csinálni.

 



 

My all time favourite:

 



 

The f*ing best:

 



 

Naná vazze!!! Zuhanj fel a padlóról!!!

 



 

My all time favourite U2 song:

 



 
a világot jelentő deszkák... no, azok kurvára hiányoznak így a nyári pihi végére...

 

ez is, mert csak:

 



 

hamár rákenroll legyen ilyen is:

 



 

Mit is mondhatnék? A Deus az egyik legsokoldalúbb és legfrankóbb zenekar amit ismerek. Előbb a legutóbbi, s majdan a múlt fele haladunk. Érdemes rájuk keresni a jútúbon és keresgélni kicsit.

 



 
No para, csak hisztizek. Nem kicsit, de legalább nagyon homályos a derűs jövőkép.

 
Eltelt majd' egy hónap, sokkal nem lett jobb. Szerencsére rosszabb se. Tompább, no az lett.

 
Kicsit beragadt a sárba a szekér... Egyenlőre ülök a bakon és várom a mesebeli tündért, de egy sültgalamb se lenne rossz.

 
Vazze... ennyit a mai napról...

 
Ejj, de rég írtam... Most se lesz több, mivel rohanok a fiatalúrért a bölcsibe. Kellemes napot és sok-sok szépet mindnekinek! Pápá! :-)

 

Munkásság. Beillesztve a Seggfej című örökbecsű, Az élet szar lesz ha felnősz majd pedig csak klikkre, mert a nyomoronc user nem akar beillesztést. Persze a youtube, vagy az egyéb jogtulajdonos is nyami-nyami amiért az eredeti klip nem látható.

 



 

Közel másfél év várakozás után itt a Rescue Me ötödik! évada!!!

Valami bombasztikus felvezetőt akartam írni, de talán mindennél többet mond, hogy ez a kedvenc sorozatom. Ha ismered az ízlésem (jé, ez hosszú í), akkor ok, ha nem, akkor úgyis hiába írtam volna tele hosszú oldalakat a dicséretével.

Nem mintha túl sok sorozatot néznék, ez az egyik abból a 2 sorozatból, amit újra megnéztem. A másik a Róma volt. (Utóbbi 22 rész összesen.)

Fekete humor, lelki dráma, káosz, izzadtság. Kibaszottul valóságos. Egy sorozathoz képest fantasztikus karakterek. Denis Leary-t pedig imádom.

 



 

Az egyik kedvencem majdnem lemaradt:

 



 

Illő, hogy a mester egy külön bejegyzésben szerepeljen:

 



 

Ha már homár, íme néhány tisztelgés Bob Dylan dala előtt. A kedvencem persze a végére hagytam:

 



Régebbiek | Végére »